Lennék szárny, mely átrepít a gondokon, könnyű széll a válladon, ha átkarol, vigyáz rád,

És lennék, fenn az édes otthonod, mint néma csók az ajkadon, mindig vissza vár,

És én had legyek lágy mosoly az arcodon, egy hűvös őszi hajnalon, az ébredés után,

Igen had legyek én a sors, a végzeted, hisz hozzám fűz az életed, nem értheti senki más...

És én had legyek, egy könnycsepp az arcodon, vadvirág a sírodon, így emlékeznék rád,

Neked had legyek én a sors a végzeted, hisz hozzám fűz az életed, ezt nem értheti senki más...

Úgy lennék film egy ócska szalagon, mely rólad szól, bár nem tudom, mi lesz ha véget ér,

Úgy lennék fenn az édes otthonod, ha a tested végleg elhagyod,

Úgy lennék...