1991.III.2.
Drágaságom!
Nemegyszer azon veszem észre magam, hogy Rád gondolok, gondolataim körülötted forognak. Érzem itt vagy velem, s valahányszor eltűnődöm, s gondolataim messze járnak, veled beszélek. Behunyom szemeimet s magam előtt látlak. Mindig szépnek, mosolygósnak látlak, s biztatsz, hogy legyek erős!
Lehet, hogy túlságosan is sokat foglalkozom veled, de megbánni ezt nem tudom, mert egészen jó, boldogító az, hogy van valaki, aki szeret s számítok neki.
Nem könnyű neked sem, ebben bizonyos vagyok, bízzál bennem, ahogyan én bízok benned!
Itt most, primitív és félelmetesen egyszerű emberek vesznek körül; percről percre egy vadállat bömbölése töri meg a csendet, mocsok, sötétség.
BOLDOG VAGYOK! MERT MAGAMÉNAK ÉREZLEK TÉGED, AKIT SZERETEK!
Többet tudsz így távolból is nyújtani, mint bárki más, aki mellettem van.
Kérlek vigyázz magadra, légy jó, semmi rosszat ne tegyél!
Nemsokára biztosan találkozhatunk majd, s minden elmondhatok, amit most magamba zárok.
Gondolj rám, mikor ágyba bújsz és én is azt teszem, együtt aludjunk el, Édesem
A
