Mélyen Tisztelt Hölgyem!
 
Minap fülembe jutott, hogy munkaerő problémákkal teccik küzdeni, szüksége lenne két szorgos kézre. Ezúton jelentkezem az állásra. Magamról elöljáróban annyit szeretnék közölni, hogy minden túlzás nélkül, szerénység nélkül állíthatom, hogy szeretek, talán még tudok is dolgozni.
 
Hálás lennék, ha levelem nem fújná le asztaláról a kereszthuzat, s mikor mérlegelnie kell, hogy kit juttat kenyérkereső álláshoz, nevemet nem felejtené, legalább egy személyes találkozót feltétlenül elengedhetetlennek érzek, ahol bebizonyíthatnám rátermettségem, elhivatottságomat.
 
Referenciákat, ha szükséges tudok kérni (krumplinyomdával ellátottat még gyártani is), ami bizonyítanám, hogy már többször voltam köszönőviszonyba a munkával.
Legelső és mostani munkámat külön figyelmébe ajánlanám. A legelső egy öntöde poros, koszos irodaházában volt, ahol először láttam számítógépet (igaz, még bekapcsolni sem tudtam), azóta fényévnyit fejlődött informatikai tudásom. Mostanra persze sokat változtam, passziánszban, közösségi oldalak látogatásában kevesek jobbak nálam. Ezen munkahelyemen megtanultam azt is, hogy a heti 2 órás feladatomat miként osszam el a hét 40 órájára úgy, hogy mindvégig azt a látszatot keltsem, hogy dolgozom, a termelő vállalat munkahősének tartsanak.
Mostani dolgozómban már a sok-sok év tapasztalatait hasznosítom, példának okáért gépelésem olyan, mint a szerelem: vak és gyors. Telefonon, chaten emailben tudok kommunikálni, megértetem magam. Személyes tárgyalásokon bevallom kisebb hatásfokkal működöm, néha ugyanis elfogy a szusz belőlem, ha zavarbeejtő zöld szemekbe kell például néznem és egyszerre kell beszélnem is. De módfelett ügyesen tudok ilyenkor bólogatni, feldobni egy-egy kérdést, ahol a tárgyalópartnernek teret engedek a beszélgetés újabb, hosszú perceire. (S mindezt tárgyalástechnikai tréning nélkül, autodidakta módon sajátítottam el!)
 
Az egészségügy pedig egyáltalán nem áll távol tőlem! Többször láttam már fehér köpenyt, óvodás koromba ki vették a mandulámat, ami ugye azt feltételezi, hogy jártam már kórház területén, sőt szülést is láttam már, de arra annyira nem emlékszem, mert elájultam, s több dolgot adtam az orvosoknak, mint a kismama. Az egészségügy azóta is szívem csücske, ugyanis kedvenceim a gyógyszerreklámok, amit semmi esetre sem hagyok ki a filmek között.
 
Tudom, hogy a munkakör betöltéséhez nagy előnyt jelent a latin tudás, én igaz iskolapadban nem tanultam, de több okosságot is tudok latinul, pl: Ad astra per aspera (Tövises az út a csillagokig), Panem et circenses. (kenyeret és cirkuszt), Sic igitur per asperam, ad astra. Igaz ezek nem annyira orvosokorházasak, de gyorsan tanulok, s amúgy is jó alapjaim vannak, mert gépelés közben nem téveszteném össze még véletlenül sem a dudort és tumorral.
 
Tegye szívére a kezét, s vallja be önmagának, jól járna velem!
Várom válaszát,
 
Tisztelettel
A.